Belépés

Látogatók száma


Ma1
Tegnap13
Ezen a héten14
Ebben a hónapban253
Összesen78887
Jelen tudásunk szerint az otosclerosisnak nem létezik gyógyszeres terápiája, mivel egyik hatóanyag sem képes a már fixálódott stapes talpat immobilizálni vagy a már meglévő szenzorineurális halláscsökkenést eliminálni. Így a gyógyszeres terápia pusztán elvi lehetőségként merül fel. Napjainkban evidence-based adat farmakoterápiára nincs. 

1. Csontanyagcserére ható szerek
A csontanyagcserére ható szerek közül a legterjedelmesebb irodalmi háttérrel mindmáig a nátrium-fluorid (NaF) rendelkezik. A különböző fluorid derivátumok a kóros csontremodelláció potens antagonistái, hatékonyan csökkentik az oszteoklaszt aktivációt és a következményes oszteolízist. Vartiainen és mtsai tudósítottak arról, hogy a fluoridokban gazdag ivóvizet fogyasztó otosclerotikus betegek lég- és csontvezetéses hallásküszöbe szignifikánsan jobbnak bizonyult, mint a csak fluoridszegény csapvízhez hozzáférőké. Évekkel később ugyanez a kutatócsoport közölte az ivóvíz fluorid tartalmának függetlenségét az otosclerosistól és az alacsony (1-3 mg) dózisú fluoridpótlás hatástalanságát. Bretlau és mtsai otosclerotikus betegek NaF terápiájának hatékonyságát értékelték ki prospektív, kettősvak, placebo-kontrollált klinikai tanulmányban. Eredményeik alapján a placebo csoport hallása szignifikánsan többet romlott, mint a napi 40 mg fluoriddal aktívan kezelteké. Az ellentmondásos adatok ellenére úgy tűnik, hogy a nagy dózisú (40-60 mg/nap) NaF terápia hatékony a betegség aktív stádiumában, azonban az igen komoly mellékhatások (máj-, vese-, szívelégtelenség) tükrében nem terjedt el a klinikai gyakorlatban.
A biszfoszfonátok a csontlebontás során szelektíven képesek gátolni az oszteoklaszt aktivitást és a következményes csontreszorpciót. Némely szerző a biszfoszfonátokat antioszteolítikus tulajdonságuk miatt a NaF terápia alternatívájaként javasolja fluorid intolerancia esetén. Egy prospektív, kettős-vak tanulmány született az otosclerotikus progresszív halláscsökkenés Etidronát kezelésének kiértékelése céljából, mely szerint a hallás stabilizálódását és a légvezetéses hallásküszöb egyértelmű javulását észlelték. A súlyos biszfoszfonát asszociált mellékhatások szerencsére elképesztően ritkák, azonban nem lehet megfeledkezni a mandibula oszteonekrózisáról, a vese toxicitásról, a nyelőcső malignoma kialakulásáról és az akut idegi hallásvesztésről sem.
A bioflavonoidokat, ahogy a NaF-ot és a biszfoszfonátokat, az oszteoporózis kezelésének egyik ígéretes gyógyszereként tartották számon. Az Ipriflavone in vitro csökkenti a csontreszorpciót és növeli a kollagén szintézist egészséges és otosclerotikus csontkultúrákban, ezáltal elősegíti a lítikus üregek organikus mátrix-szal való kitöltődését. Sziklai és mtsai egy kis elemszámú kettős-vak kísérletet bonyolítottak le, melynek 16 szubjektív tinnitusban szenvedő otosclerosisos beteg volt a főszereplője. Az alanyokat napi 4x200 mg Ipriflavone-nal vagy placeboval kezelték három hónapig és három hónapig stapedectomia után. A teljes hat hónapos kúra után, az Ipriflavone-nal kezelt csoport minden tagjának egyértelműen csökkent a fülzúgása, míg a
placebot szedők körében csupán a résztvevők fele tapasztalt hasonlót. Általánosságban elmondható, hogy az Ipriflavone kellőképpen biztonságos és jól tolerálható, azonban Magyarországon már nem forgalmazzák.
Brookes és mtsai 47 klinikailag otosclerosisban szenvedő beteg D-vitamin szérum szintjét vizsgálta. Az alanyok 21,7%-ában a vérplazma 25-hidroxi-D3-vitamin szintje abnormálisan alacsony értéket mutatott, valamint a betegek 33%-ánál találtak fokozott alkalikus-foszfatáz aktivitást. A rendellenesen alacsony D-vitamin szinttel rendelkező betegek aktív D-vitamin és kálcium pótlásának hatására három betegnél szignifikáns hallásjavulást
tapasztaltak.
Az A-vitamin is befolyásolja a csontanyagcserét, mivelhogy az A-hypervitaminosis feltehetőleg oszteoklaszt-mediált módon elvékonyítja a csöves csontokat és fokozza azok fragilitását. Jelenleg még csak szövettenyészeteken végzett kutatások eredményei elérhetőek, azonban ezek is igen ellentmondásosak.
A rekombináns humán kalcitonin szerepe is felmerült már az otosclerosis terápiájában, jelentős oszteoblaszt növekedést serkentő és oszteoklaszt-dependens csontreszorpciót gátló hatása miatt. Azonban mindmáig csak két közlemény hozzáférhető az irodalomban, az egyikben egy agresszív otosclerosisban szenvedő beteg lazac kalcitonin terápiában részesült. A szerzők hallásjavulásról és fülzúgásos panaszainak csökkenéséről számoltak be. Hat évvel később ugyanez a szerző 23 otosclerosisos beteget kezelt intranazális kalcitoninnal, melyre az alanyok 19,4%-a 10 dB-nél jelentősebb hallásjavulásról és 25%-a a tinnitus megszűnéséről számolt be.

 

1.7.2. Gyulladáscsökkentő anyagok
Az otosclerosis korai (aktív) fázisa gyaníthatóan kanyaróvírus fertőzés által kiváltott oszteolítikus gyulladás, ugyanakkor az otikus kapszula ellen létrejövő autoimmun reakciónak is lehet létjogosultsága a betegség patogenezisében. Ezen folyamatok alapján a gyulladásgátló terápiának nem csak elvi lehetősége merül fel otosclerosis kezelésében.A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) a ciklooxigenáz enzim gátlása révén beavatkoznak a prosztaglandinok (PG) anyagcseréjébe, ezzel befolyásolni képesek a csontreszorpciót és a csontfelépítést. Az NSAID-ok tesztelését egy II-es típusú kollagénindukált patkány otosclerosis-modellen végezték el. Az Indomethacin, még a kalcitoninnál is jobban gátolta az oszteoklasztok számának emelkedését és a csontreszorpciót. A kortikoszteroidok eredményesen csökkentik a proinflammatorikus mediátorok, citokinek és növekedési faktorok felszabadulását, ezáltal csillapodó gyulladáshoz vezetnek. A parenterális vagy per os alkalmazott szteroid terápia szisztémás nemkívánatos mellékhatásai miatt az intratympanális felhasználás tűnik hosszabb távon kivitelezhetőnek. Egy tanulmány szerint öt alkalommal megismételt, 4 mg/ml-es intratympanális dexamethason injekció nem idézett elő változást a külső szőrsejtek funkciójában, melyet otoakusztikus emisszió
segítségével monitoroztak, azonban otosclerotikus betegeken ilyen jellegű kísérlet nem történt.
Az irodalomban senki sem számolt be különféle immunszuppresszív hatóanyagok használatáról, így a Methotrexat-ról, a Leflunomid-ről, az Azathioprin-ről és a Cyclophosphamid-ról jelenleg nincs elérhető adat. Ezidáig pusztán a Cyclosporin-A használata merült fel elvi síkon.

 

1.7.3. Célzott (biológiai) terápiás hatóanyagok
A csontreszorpció legerősebb inhibítora az OPG, mely közvetlenül gátolja az oszteoklasztogenezist, és közvetve akadályozza a TNF-a mediált RANK-RANKL kölcsönhatást. A rekombináns humán OPG kísérletek állatokon már megindultak, azonban az emberi felhasználás még várat magára. A csontforgalom egyik legfőbb szabályzója a RANKL- és a DKK1-függő útvonalon keresztül ható TNF-a, melyről nemrégiben bebizonyosodott, hogy otosclerosisban bőségesen termelődik. Az otikus kapszulában lévő lokális TNF-a túlprodukció válthatja ki a gyulladásos reakciót és a fokális csontreszorpciót. Elméletileg lokálisan vagy szisztémásan adagolt TNF-a inhibítorokkal konzervatív módon lehetne kezelni az otosclerosist és az általa kiváltott szenzorineurális halláscsökkenést. Ezidáig csak egy olyan kísérleti jellegű tanulmány jelent meg, mely intratympanális Infliximab kezelésben részesített „autoimmun belsőfül betegség” (AIED) miatt szenzorineurális halláscsökkenésben szenvedő pácienseket. Infliximab hatására négyből három esetben a tisztahang küszöbaudiometrián a beszédfrekvenciák átlaga 22,6 dB-lel javult, mely igen jelentős hallásnyereségnek számít. Ezen tanulmányban kilencből hét beteg előnyösen reagált az Infliximab kezelésre és relapszusaik száma is nagymértékben redukálódott. A TNF-a-n, B-sejteken és az OPG-n kívül a cathepsinek, RANKL, Wnt-β-catenin, sclerostin és DKK1 is a gyógyszeres terápia lehetséges célpontjává válhat a fent leírtak szerint. Az anti-RANKL antitestet a Denosumab-ot jóváhagyták a posztmenopauzális oszteoporozis kezelésében. A cathepsin K-gátló Odanacatib-bel is klinikai vizsgálatok folynak.