Belépés

Látogatók száma


Ma12
Tegnap21
Ezen a héten99
Ebben a hónapban249
Összesen80110

A fül a hallás és az egyensúlyozás szerve. A hallásérzékelés helye a csiga (latinul cochlea), mely a belsőfülben helyezkedik el, az egyensúlyszerv (labyrinth) mellett. A belsőfülhöz a hangrezgéseket a külsőfülön keresztül a középfül juttatja el.

Ahhoz, hogy hangot halljunk, több tényező szükséges: A fület elérő összes akusztikai jel a levegő mozgásában (sűrűsödés, ritkulás) nyilvánul meg. Azaz a hanghullámokat a levegő, mint közvetítő közeg, továbbítja. A fülkagyló sajátos felépítése révén a hanghullámokat optimálisan fogja fel és továbbítja a hallójáraton keresztül a középfülbe. A hanghullámok a dobhártyának (membrana tympani) ütköznek, mely ettől rezegésbe jön. A dobhártya rezgéseit a hallócsontocskák (kalapács, üllő, kengyel) adják tovább a belső fül folyadékterének. A csigában található Corti-féle szerv rendkívül érzékeny szőrsejtei alakítják át az eddig eljutott mechanikai rezgéseket elektromos energiává, mely idegi impulzus formájában a hallóidegen keresztül jut az agyba.

Ha a hangrezgés útjába akadály kerül a fülkagylótól az agyig terjedő szakaszon, korlátozottá válik a hallóképességünk.

 

A külső fülhöz, tartozik a csontos és porcos külső hallójárat (meatus acusticus externus; pars cartilaginea et pars ossea seu annulus tympanicus) valamint az elasztikus porcból álló, bőrrel fedett fülkagyló (auricula). A fülkagyló ventralis részét feszes bőr fedi, amely az alatta elhelyezkedő perichondriummal úgynevezett (cutan-perichondriumot) képez. A fülkagyló dorsalis felszínének bőre lazán kapcsolódik a perichondriumhoz, vaskosabb irha és subcutis réteggel bír.

 

A külső fül a hangok lokalizálására, begyűjtésére, vezetésére majd felerősítésére, valamint a középfül védelmére szolgál. Az ember vonatkozásában ezen a funkciók (lokalizálás, begyűjtés, erősítés) egy része elhanyagolhatóvá vált a törzsfejlődés folyamán.

A külső fülhöz tartozik a fül külső, porcos vége (fülkagyló), valamint a hallójárat. A hallójárat hajlított ívet követ, alakja, formája rendszertelen, többrétegű elszarusodó laphám béleli. Hozzávetőlegesen 2,5 cm hosszú és 6-8 mm széles. A hallójárat görbülete megakadályozza a víz és egyéb idegen anyagok felgyülemlését magában a járatban. Amíg a külső hallójárati rész viszonylag lágy, addig a belső rész kemény és csontos. A hallójárat belső része a dobhártya által zárt. A csontfalat borító bőrcső a fülzsír (cerumen) kiválasztásáért felelős mirigyeket tartalmazza a külső harmadban. A hallójárati hám kifelé nő, így a folyamatosan termelődő fülzsírt ezen öntisztító mechanizmusával mindig eltávolítja.

 

fulkeresztA fülkagyló főbb részei a következők: fülcimpa (lobulus auriculae), helix, antihelix, tragus, antitragus, incisura intertragica, cura antihelicis, fossa triangularis, scapha, cymba conchae, cavum conchae éa a crus helicis. A fülkagyló tölcsérszerűen övezi a külső hallójárat bemenetét. A külső hallójárat egy antero-posterior irányban lapított, kezdetben lentről felfelé, majd fentről lefelé és előrefelé haladó cső, melynek hossza gyermekkorban 1,5-2,0 cm, felnőttkorban 2,8-3,2 cm. Külső kétharmada porcos vázzal bír, mely teljesen nem öleli körül. Ezen a részen találhatóak a cerumen (fülzsír) termelő, módosult faggyúmirigyek.

 

A cerumen szerepe igen jelentős: savas kémhatásával baktérium-, gomba- és vírusölő hatású; rovarriasztó szerepe van, valamint az igen érzékeny bőrt bevonva védi azt a kiszáradástól és a kívülről bejutó nedvesség áztató hatásától. A hallójárat bemenetben szőrtüszők is találhatók; ezek szőrei a tragi. A hallójárat belső harmadát úgynevezett cutan-periosteum borítja, ahol a bőr feszesen tapad az alatta lévő csont periosteumához. A külső hallójárat fundusában található a dobhártya, amely a középfület határolja el a külső hallójárattól. A dobhártya a dobkereten, az úgynevezett annulus fibrocartilagineuson feszül ki. A dobhártya craniocaudalis és antero-posterior irányban egyaránt dől. Ezt nevezzük inclinatiónak illetve declinationak. Ventralisan a külső hallójárat dobhártya előtti szakasza az úgynevezett recessus praetympanicus. A dobhártyán kívülről látható a kalapács nyele (manubrium mallei), amelynek caudális vége az umbo (köldök), cranialisan a processus lateralis mallei emeli ki a dobhártyát. A dobhártya két fő részből áll: pars tensa és pars flaccida (Shrapnell-hártya), ezeket egymástól a plica malleolaris anterior és posterior választja el.

 

A dobhártya szövettanilag 3 rétegből áll: külső elszarusodó többrétegű laphám, középső kötőszövetes réteg és a belső egyrétegű köbhám. A Shrapnell membrán területén a belső kötőszövetes réteg hiányzik. A dobhártya 0.8-1 négyzetcentiméter területű lemez, melyet a manubrium mallein átvetett és az arra merőleges tengely segítségével négy quadránsra oszthatunk: elülső-alsó, elülső-felső, hátsó-alsó és hátsó-felső quadránsokra. Az elülső-alsó quadránson látható az úgynevezett fénykúp reflex, mögötte a dobüregben a promontorium helyezkedik el. Ez a terület a paracentesis szokásos helye. Az elülső-felső quadráns mögött található az Eustach-kürt dobüregi szájadéka. A hátsó-alsó quadráns mögött találjuk a kerek ablakot (fenestra rotunda). A hátsó-felső quadráns mögött helyezkedik el az incudostapedialis ízület és a chorda tympani.

 

Beidegzés: Fülkagyló: Nervus auricularis magnus (CII-IV, plexus cervicalis), Nervus auriculotemporalis (N. [V] trigeminus.). Nervus occipitalis major et minor. Hallójárat: Nervus trigeminus, Nervus facialis (VII) ramus communicans cum nervo glossopharyngeo et ramus auricularis. Dobhártya: Nervus facialis (VII) ramus auricularis, Nervus trigeminus (V) és plexus tympanicus (a Nervus glossopharyngeus [IX] ága).

Vérellátás: Arteria temporalis superficialis et profunda, Arteria occipitalis, arteria labyrinthi, arteria carotis interna perforáló ágai. Vénás elvezetését a vena occipitalis, a vena jugularis externa, a vena temporalis, a vena retromandibularis és a preavertebralis vénás plexus képzi.

 

Nyirokelvezetés: Regio lymphatica occipitalis (dorsalis rész), regio lymphatica praeauricularis (ventralis rész) és regio lymphatica carotica (caudalis rész). A másodlagos nyirokcsomók a parajugularis nyirokcsomóknak felelnek meg, amelyek a musculus sternocleidomastoideus alatt és előtt helyezkednek el, részben a vagina caroticában.